Untitled Document

Hanzély Ákos

- Első kérdésem az lenne, hány évesen kezdett öttusázni?
- 7 évesen. Az öttusát először úszással és futással kezdik. Utána kezdd el bekapcsolódni a többi és majd kb. 14 éves korban öttusázik valójában az ember.
- Rögtön ezt választotta, vagy előtte próbált valami mást is?
- Nem, én rögtön ezt választottam. Előtte jártam úszótanfolyamra. Utána mentem nyílegyenesen öttusázni.
- Akkor az ötlet az úszásból jött?
- Nem. A bátyámon keresztül kerültem az öttusába. Ő alakított egy csoportot és hívott mindenki ismerősöket. Akkor kezdtem úszással, futással. Akkor még nem gondol bele az ember, hogy ez milyen komoly dologgá válik.
- Gondolt arra először, hogy ilyen sikeres lesz?
- Nem. Számomra valahol ez természetes dolog volt, hogy a sport mellé siker is társul.
- Én azért kezdtem el sportolni, hogy mozogjak és ne lustuljak el. Ön miért kezdett el sportolni?
- Semmi tudatos dolog nem volt abban, hogy elkezdtem sportolni.
- Iskolás korában, hogyan tudta beilleszteni a sportot a tanulás és a szórakozás mellé?
- A szórakozás mellé elég nehezen. Egy napom úgy nézett ki, hogy 5-kor keltem, 6-ra mentem úszni egy órát, teljesen 8 éves koromtól kezdve. Úszás után ugye mentem iskolába, aztán délután újra edzés. Így, már elég korán egy nagyon komoly napirendem alakult ki, tehát az egész napom le volt kötve. Ezért a bulik általában hétvégén voltak.
- Olyan történt esetleg, hogy edzés helyett ment volna szórakozni?
- Edzés helyett nem, mert az edzés nap közben volt, szórakozni meg este jártunk. De olyan történt, hogy egy szórakozás után másnap reggel edzésre kellett menni.
- Emellett milyen tanuló volt?
- Jó közepes. Gimnáziumban is aránylag 4-es tanuló voltam. Egyetemre is bekerültem. Szóval, azt mindig teljesítettem, amit úgy éreztem, hogy ez elvárható.
- Mi volt a kedvenc tantárgya?
- Matekot és történelmet szerettem.
- Miért?
- A történelem, végül is mese, király, meg királylány... Matekot meg azért, mert mindig szerettem a problémamegoldásokat, amikor van egy adott probléma és azt meg kell oldani.
- Gyerekkorában, amikor menni kellett valahova, pontosan érkezett, vagy előfordult, hogy késett?
- Pontos emberke vagyok. Azt nem tudom, hogy kialakult-e, vagy mindig ilyen voltam, de általában pontos vagyok.
- Ugye, az öttusában öt sportot kell gyakorolni. Ez hány edzést igényel?
- Versenyidőszakban kb. 3-4 edzés naponta.
- Hogyan vannak beosztva az egyes sportok?
- Amíg iskolába jártunk, reggel volt az úszás 6-7-ig, aztán 8-2-ig iskola, utána lövészet és délután még egy futás vagy egy vívás volt. Aztán, amikor a Gimnáziumban végeztem, egyetemre jártam és akkor egész nap edzettem. (4 edzés naponta.)
- Az öttusában van olyan étrend, amit be kell tartani mindenféleképpen?
- Nem nagyon. Idáig még nem jutott el a profizmus, hogy legyen külön étrend. Mondjuk nekem különösebb súlyproblémáim nem voltak. Tehát semmiféle ilyen tudományos táplálkozási formát sem használtunk. De elképzelhető, hogy a következő nemzedéknek már kell.
- A versenyeken, ugye mindig idegen lovon kell ülni és emiatt esetleg mindig más lovon gyakorol, vagy van egy saját lova?
- Mindig más lovon szoktunk gyakorolni. Pontosan abból kifolyólag, hogy az ember alkalmazkodni tudjon a különböző lovakhoz.
- Pihenés vagy szórakozásképpen szokott lovagolni, vagy csak edzéseken lovagol?
- Szórakozásból szoktam, főleg nyáron, jó tavaszias időben, terepen, erdőben. Az így jó hangulatú dolog.
- Van kabalája, amit versenyekre magával szokott vinni és esetleg van valami cselekedet, amit versenyek előtt megtesz?
- Nem. Nem vagyok kabalás és cselekedetem se nagyon van.
- Akkor ezek szerint nem is babonás.
- Nem.
- Van-e olyan különleges élménye, akár edzésről, akár versenyről, amire szívesen visszagondol?
- Hát, számtalan ilyen van, de ezek mindd olyanok, hogy ha elmesélem, akkor egyik se lenne igazán jó sztori. Minden versenynek meg van a maga hangulata és a maga fílingje(?). De pl. egy olimpián vagy egy VB-n indulni, önmagában egy olyan dolog, hogy ahhoz nem kell semmifajta plussz, hogy az jó legyen. Most külön nem tudnék és nem is akarnék kiemelni. Egy verseny úgy általában egy jó hangulatú dolog, hogy megméri magát, hogy addig mit sikerült neki teljesíteni.
- És igazán nagy sportcsalódása volt már?
- Sok. Mondjuk, én nem igazán vagyok csalódós fajta, tehát elég könnyen megemésztem ezeket, úgyhogy nem verem a fejemet a falba. Én nagyon sokszor voltam második és azt meg kell emészteni, hogy miért második az ember. Olimpián is úgy voltam, hogy bármi lehetett volna, aztán hatodik lettem, pont egy rossz sorsolás miatt. A ’99-es VB-n is újra szerepeltem és nem jutottam ki az Olimpiára, úgyhogy, talán a legrosszabb, hogy nem jutottam ki a Sdney-i Olimpiára.
- Ugye, az edzőtáborokban, a fiúk, a lányok, ill. a férfiak és a nők is együtt vannak. Jut idő a szórakozásra, hülyéskedésre?
- Hülyéskedésre, mindig jut idő, szórakozásra, kevésbé, egyrészt, mert az ember fáradt, másrészt, másnap szintén edzés van és az edző se nézné túl jó szemmel. De hát kiskapuk mindig vannak és minden ember keresi ezeket a lehetőségeket. - Lenne más sport, amit szívesen kipróbálna?
- Most már elég öreg vagyok, hogy bármit kipróbáljak, de öttusa mellett elég sok extrém sportot űztem, mint pl.: szörfözés, siklóernyőzés, ejtőernyőzés. Ezeket, úgy csináltam és szerettem őket, de ezek csak ilyen hobby szinten, tehát ez más kategória.
- Azt szabad-e megtudnom, hogy milyen a végzettsége?
- Igen, egyetem, közgazdasági egyetem.
- A sport mellett mivel szokott foglalkozni?
- Amíg egyetemre jártam, addig ugye avval foglalkoztam, aztán utána belevágtam egy-két üzleti vállalkozásba, hogy ne legyen az, hogy csak a sport létezik a számomra, vagy ha bármilyen sérülés adódik, akkor legyen menekülési útvonal. És most, hogy abba hagytam a sportot, most már csak ezekkel foglalkozom.
- Milyen különleges, egzotikus nyelvet tanulna meg pl. kínai?
- Hát, angolul, franciául beszélek, emellett, egzotikus nyelvet különösebben nem tanulnék. Nem venném a fáradtságot, hogy egy ilyet megtanuljak. Inkább azokat a nyelveket tanulnám, amik használhatók, tehát ezeket tanulnám meg még jobban.
- Az én korosztályomnak és a nálam fiatalabbaknak is az a nézte, hogy ha ők felnőtt korukban élsportolók lesznek, akkor nekik nem kell dolgozniuk, mert az élsportból úgy is megélnek. Önnek erről mi a véleménye?
- Először is, az hogy valaki majd a sportból megél, az nem 16 évesen fog kiderülni, hanem mondjuk 24 éves korában. Tehát így ez elég kockázatos, mert ha nem jár iskolába és 22 évesen kiderül, hogy még se olyan jó és nem tud belőle megélni, akkor nem tud mihez kezdeni. De akár egy sérülés is közbe jöhet és akkor csak azt mondja az ember, hogy és akkor most mi van? Én soha nem akartam így egyoldalúan csak sportoló lenni, úgy hogy én mindig tanultam az edzések mellett, hogy ne legyen ez a kategória, hogy csak sportoló és abból majd meg lehet élni. Előbb-utóbb, úgy is abba kell hagyni a sportot és akkor az ember ott áll 30 évesen és akkor ugye már késő egyetemre járni és akkor ott marad és nem tud mihez kezdeni.
- Amikor nem sportol és nem is dolgozik, mivel szokta tölteni az idejét? - Hát régebben voltak ezek a hobby sportok, extrém sportok. Nyáron szigorúan Balatonon vagyok, télen snowboard-ozás. Tehát, mindig van alami, de sajnos egyre kevesebb időm és egyre kevesebb motiváltságom van rá, hogy úgy mondjam, a kor haladtával.
- Háziállata van?
- Igen, kutyám. Volt macskám is, de a kutyákkal, jobban elvagyok.
- Ön szerint, az ember életében mennyire fontos a barátság?
- Gyakorlatilag, a barátság tölti ki az életet. Bármi jó dolog történik az emberrel, első dolga, hogy a barátjának, vagy az ismerősének elmesélje és minél több embernek tudom elmesélni ezt a történetet, annál többször tudom újra átélni azt a jó dolgot. Úgyhogy, ez adja az élet sava-borsát. De, aki azt mondja, hogy sok barátja van, az nem igazán barát. Barátja az embernek, egy-kettő van max. akivel úgy napi kapcsolatban van és akivel mindent át tud rágni. Fiatal korban, azért több van belőle, de aztán idővel ezek elkopnak és egy-kettő marad, aki igazán hű barát.
- Ugye, köztudott, hogy Sárfalvy Péterrel nagyon jó barátok. Hány évesen ismerkedtek meg?
- Kb. olyan 11 éves korunk óta, de akkor már együtt edzettünk.
- Melyik ugratásuk, vagy cukkolásuk volt a legemlékezetesebb?
- Itt se tudok igazán kiemelni. Csináltunk mi koncerteket, TV felvételeket, ablakba, mindenhol… Folyamatosan cukkoltuk egymást és majdnem 20 év evvel telt el. Számtalan kellemes pillanatfűződik ehhez.
- Sértődés esetleg volt ilyenből?
- Volt persze. Peti nehéz ilyen szempontból, sértődékeny. De ezek mindig pillanatnyi dolgok voltak, nem pedig hosszú távú sértődések.
- Példaképe van, nem feltétlenül a sportéletből?
- Nincs.
- Én sportolásom során, mindig újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé. Ön hogy csinálta?
- Én úgy vagyok a célokkal a sportban, hogy azok jönnek maguktól. Mindig van egy következő verseny és az mindig új cél. Ha az ember nem is szerepelt jól az egyik versenyen, akkor rögtön ott a következő verseny, ahol újabb sikereket lehet elérni. Nyilván ez az embernek a célja, hogy minél sikeresebb legyen és minél jobban szerepeljen. Úgyhogy abból kifolyólag, hogy egymás után jöttek a versenyek, mindi gvoltak újabb és újabb célok, hogy minél jobban szerepelj a következő versenyen.
- Most van valami célja?
- Most nehéz célt kitűzni, mert az életben ez hosszú távra kell, hogy az ember egzisztenciát teremtsen, családot alapítson, és ezek nem olyan dolgok, hogy a jövő hónapban kell véghezvinni. Ez egy ilyen lassabb dolog és nehéz az átállás.
- És húsvét kapcsán, melyik a kedvenc ünnepe?
- Ezen még nem gondolkoztam különösebben. Nálam, az ünnepek a sport mellett azért maradtak ki, mert ugyanúgy edzettünk gyakorlatilag, mint máskor. Pl.: karácsonykor, még 24-én délelőtt még edzések vannak, aztán van 1 szünnap és utána megint edzések vannak. A legritkább eset volt az, hogy 2 napot kihagytunk az ünnepek miatt. Én inkább a nyári ünnepeket szeretem, mert akkor jó idő van és akkor lent lehet lenni a Balatonon.


H. Mela